B/1. AZ ADOTT HELYZETBEN ÁLTALÁBAN ELVÁRHATÓ ELJÁRÁS ELVE - a polgári jogban szükség van egy általános elvárható magatartási mérték meghatározására - ez a mérték nem lehet a minden egyes emberre szabott „tőle elvárhatóság”, de nem lehet túlzottan ideális mérték sem, ami az emberek többsége számára teljesíthetetlen volna - elvárható mérték elvét áthatják az ésszerűség, igazságosság, jóhiszeműség és tisztesség, rendeltetésszerűség és az együttműködés elvei, de az elvárhatósági mérték elve ugyanúgy visszahat ezekre 4§ (4) Ha e trv. szigorúbb követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az adott helyzetben általában elvárható (…) - ez nem egy felelősségi elv - objektív magatartási mércéről van szó - saját felróható magatartásra alapított előnyszerzés tilalmát mondja ki - adott helyzetben általában elvárható magatartás követelménye, amely így a tipikus élethelyzetben tanúsított tipikus magatartásból indul ki, azt teszi meg általánosan elvárható magatartási mértéknek - akinek magatartása a mértéket nem éri el, azaz nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, annak magatartása jogilag felróhatónak minősül, mely általában felelősséget von maga után - elvárhatóság alapelvi szintű követelményével szoros összefüggésben mondja ki a törvény: 4§ (4) (…) Saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. - kizárja annak a lehetőségét, hogy valaki saját mulasztása, szerződésszegése, késedelme miatt, kifejezetten felróható magatartása alapján magának előnyt kovácsoljon - vannak olyan esetek is, amikor a felek egyike sem tanúsított elvárható magatartást, vagyis kölcsönösen felróhatóan jártak el egymással szemben 4§ (4) Aki maga sem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a másik fél felróható magatartására hivatkozhat.